|
» Tartalom
» A településről
Helvécia község Bács-Kiskun Megyében a megyeközponttól, Kecskeméttől 7 km-re, D-i irányban fekszik, Kecskemét vonzáskörzetéhez tartozik.
Kecskemétről közúton az 52-es út - helyben Izsáki útként nevezett - belterületi szakaszáról lecsatlakozó közútról közvetlenül elérhető, de az 54. számú fő közlekedési útról is, a 9-es kilométerkőnél elfordulva, szilárd burkolatú úton megközelíthető.
A településre Kecskemétről közvetlen autóbuszjárat indul, míg vasúton, a Kecskemét-Kiskőrös keskenynyomtávú vasúton keresztül lehet a települést elérni.
A község területe megközelítőleg 7 950 ha, ebből a belterület 125 ha. Sajátossága a két egymástól 3 km-re lévő településrész Helvécia és Helvécia Szabó Sándor-lakótelep, melyek lélekszáma megközelítően azonos, továbbá az igen kiterjedt tanyavilág. A lakosság több mint fele a külterületi tanyákon él. Megtalálható a történelmileg kialakult tanyasoros beépítés is, melyek szép példája az Iskolasor, Magyarsor, Németsor, Csókasor, a ritkább beépítésű szórt tanyás területrészek is, mint pl. a Köncsögi és a Matkói tanyavilág, és a kettő közötti beépítési sűrűségű körzetek, mint pl. a Fehértói dűlő, Korhánközi dűlő, Lővi dűlő.
» A település leírása
A szultáni birtok Kecskemét térségében elpusztult települései közé tartozott a Ballóság és Therekegyháza puszta. A török kiűzése utáni évszázadok szinte nyomtalanul peregtek el a mai Helvécia területén.
Az 1870 után a történelmi borvidéket elpusztító filoxéravész értékelte föl a gyökértetűtől védett homoki területet. Kiderült, hogy a laza, homokos talajba belefullad a kártevő. Addig csak kevesen "hátha alapon" próbálkoztak a fürtös, bogyótermésű növénnyel. A hajdani Kentyegházán Sigray János és neje, Jalsoviczky Karolin 3 holdon kísérletezett, sikerrel. Mások is követték a több száz holdas birtokosok példáját. Kiderült, hogy jól fizet a gyümölcs is. A századfordulón már jó híre volt a köncsögi szőlőnek, diónak, almának.
Nevét és határainkon túli ismertségét azonban egy svájci születésű pedagógusnak köszönheti Helvécia. Báró Eötvös József kultuszminiszter hívta 1870-ben Magyarországra Heinrich Eduard Weber svájci képezdei tanárt. Első munkahelyén, Balatonfüreden ismerkedett meg magyar szőlősgazdákkal, a filoxéra pusztításaival. A munkát az emberformálás legfőbb tényezőjeként tekintő tanár által vezetett oktató-nevelő szeretetház is foglalkozott szőlőműveléssel. Ügyintézés közben ismerkedett meg az 1883-ban alapított, nemesített szőlővesszőket százezer számra előállító kecskeméti "kormányszőlő" felügyelőjével. Gábor József összehozta Miklós Gyulával, a telepítések kormánybiztosával. Beavatta nagy tervébe: 200 családnak megélhetést adó szőlőtelepet kíván létesíteni a Duna-Tisza közén. A politikus ajánlotta elgondolásai kivitelezésére Kecskemétet.
A helyi közgyűlés, és mindenekelőtt Lestár Péter polgármester támogatta Wéber Ede földvásárlási kérelmét. A th. bizottság azzal a feltétellel szavazta meg 1891. november 20-án 2000 hold eladását, ha azonnal megkezdik a telepítést. Megkapták az ígéretet. Az időközben megalakult, svájci és magyar polgárokat egyesítő "Helvetia" közbirtokosságnak egy esztendő múltán hivatalosan is átadtak a Ballószög-dűlőben mintegy 600, a Fehértó-dűlőben hozzávetőlegesen 1400 katasztrális holdat.
1892 tavaszán bandukolt ki a kecskeméti állomásról a pusztába a Zala, kisebb részből Veszprém megyéből érkezett, megélhetést itt remélő 88 magyar és 17 német anyanyelvű család. Új lakóhelyüket ettől kezdve nevezték az alapító iránti tiszteletből Helvéciának. A következő év őszén már 129 ki alapterületű ház adott oltalmat az embertelen nehéz munkát végző telepítőknek. Megnyílt az első bolt, még az ezredévi ünnepségek előtt felépült az első iroda, orvosi rendelő és szülésznői lak. (Igaz, hosszú évtizedekig nem tudtak állandó orvost letelepíteni.)
A Helvéciát érintő vasútvonal átadása után egy évtizeddel, 1905-ben megkezdődtek a további fejlődés főbb feltételei. Kiegyeztek 79 telepessel, akik örök tulajdonul 3 holdat, 1 holdat pedig használatra kaptak. Weber Ede a vasútállomás közelében a miremári kastély mintájára új lakóházat és alatta hatalmas pincét, valamint présházat építtetett.
1898-tól többször eladtak egyszáz-többszáz holdat. Magát a szőlőtelepet 1911-ben az Országos Földhitelintézet vásárolta meg. Az általuk alapított részvénytársaság részvényeit egy gyöngyösi érdekeltség szerezte meg.
Az első világháború kitörésekor már 1300-an laktak a pusztán. Közülük több mint 200-an harcoltak az európai csatatereken. Az alapító svájci állampolgár fia, Wéber Aladár huszárkapitányként szerelt le. Talán a 24 hősi halott iránti tiszteletből létesítettek Kecskemét óriási határában az elsők között köztemetőt Helvécián. Több mint 20-an rokkantan kerültek vissza családjukhoz. Az életmódot is meghatározta a birtokszerkezet átalakulása. A harmincas évek második felében 10 holdig terjedő nagyságú törpebirtoka 180, kisbirtoka (10-100 holdig) 60 gazdának volt, ennél több földet 3-an birtokoltak.
1944 október utolsó napján foglalták el a szovjet csapatok Helvéciát. 1949-ben a bekötőúttal, a Kecskemét-kiskőrösi keskenyvágányú vasútvonal üzembe helyezésével közelebb került Helvécia az 1950-től megyeszékhely Kecskeméthez. Két év múltán adták át az első mélyfúrásos kutat. 1961-ben gyulladtak ki az elektromos lámpák, de csaknem évtized kellett a villanyvilágítás általánossá válásához.
1952-ben a helyi szövetkezetek 7542, az állami szektor gazdaságai 5356 kat. holdon gazdálkodtak. Mindössze 627 kat. hold maradt a magángazdáknak és egyéb célokra.
Az állami gazdaság megalakulása elősegítette a népességszám növekedését. 1970-ben 4360 főnyi volt a jelenlévő népesség. A rendszerváltás, gazdasági szerkezet átalakulás Helvéciát is jelentősen érintette. Megszűnt, felszámolás alá került az Állami Gazdaság, mely még 1989 nyarán is csaknem 1 000 alkalmazottal, munkavállalóval dolgozott.
A lakosság nagy része továbbra is a mezőgazdaságból él, őstermelőként vagy kisvállalkozóként. Hegede István évelővirág-kertészete, Müller és Társa, valamint Bakró és fia vágott virág kertészete működik sikeresen. A volt Állami Gazdaság telepén a Helvécia Rt. működik.
» A puszta története Helvécia megalapítása előtt
Pannóniát és Dácziát a rómaiak uralták, amikor Kr. u. az I-II. században iráni eredetű elemekkel kevert jazyg-szarmata lovas nomád nép telepedett le a Duna-Tisza köze és Kecskemét területére. Ezt bizonyítják azok a római provinciális gyártmányú edénydarabok és más használati eszközök, melyeket itt találtak. A közeli Bócsán és Szabadszálláson feltárt Kagán-sírok erősítik azt a vélekedést, amely szerint itt, a két folyó között volt az avar birodalom központja. Helvécián először 1936-ban bukkantak leletre erre vonatkozóan.
A puszta területe a Hunyadiak birtokában is volt, akik Lábathlani János csongrádi főispán nevére íratták hűséges szolgálatáért. Kecskemét neve a Kecskemenet és Partoskás régi elnevezésekből származik. Az elnevezés utal a táj sivár jellegére, legelőinek silányságára, hiszen csak "bürgejárásra" volt használható.
Több pusztán népes községek alakultak ki, leginkább a török hódoltság utáni időkben, melyek közül néhány a mai napig is létezik pl. Ballóság, ma Ballószög, Therekegyháza, ma Kerekegyháza, elnevezéssel vagy Matkó és Köncsög puszta. Az elpusztult községek templomromjai még felfedezhetők a kecskeméti tanyákon. A török horda támadásai elöl sokan a városba költöztek, de megtartották vidéki házaikat, birtokaikat. Ekkor alakult ki az e vidékre jellemző tanyarendszer.
Színes vásárokat tartottak a környék lakosai pl. Fehértó környékén. Híres legendák, mende-mondák maradtak fenn a betyárvilágról, a "csángók-betelepülők" és "ótott cigányok-bennszülöttek" örökös harcáról. Ezek a bennszülöttek ellenséges indulatú, gyűlölködő, kultúrát nem ismerő juhászok voltak, akik állandó garázdálkodásaikkal folyton zaklatták a szorgalmas nép nyugalmát. A betyártörzsek leginkább az évtizedek óta megengedett szabadlegeltetés betiltása miatt lázongtak, mert juhnyájaik szegényebb legelőkre szorultak. A helybéli emberek elmondása szerint Köncsögpusztán található a híres betyár, Rózsa Sándor búvóhelye is, melynek szerteágazó alagútrendszere van.
A környéken több vízmeder volt, ilyen a már említett Fehértó, mely a szó szoros értelmében is tó volt akkoriban, vagy Matkópusztán a Kocsis tó és Köncsögpusztán a Ludas tó. Mára már az elhibázott belvízelvezetés és az aszály e kistáj tavait folyamatosan elapasztották. Nyaranta medrükben fű nő és állatok legelésznek rajtuk.
A század elején a környék lapályából kiemelkedett egy tekintélyes rész, melyet Strázsahegynek hívtak. Tengerszint feletti magassága 132 méter, Kecskemété 121 méter. Nevét még a régi időkből hozta magával, melynek története röviden a betyárokra vigyázó, vagy birkáikat a tilosban legeltető juhászokra felügyelő őrzéssel kapcsolatos. A Strázsahegynek több funkciója is volt és több monda kering róla, mely a török időkhöz nyúlik vissza. Sajnos ez a természeti sajátosság ma már nem létezik.
» Helvécia megalapítása
Kecskemét és környéke a századelőn mezőgazdasági szempontból kihasználatlan területnek számított és az ország legkulturálatlanabb vidékei közé sorolták. Magyarországon a XIX. század végén a kialakulófélben lévő polgárosodással együtt megindul a területi mobilitás, az új otthonteremtés, munkahelykeresés. Ez volt az egyik tényezője a Duna-Tisza közi betelepítéseknek. A másik ok, amiért e homokpusztát választották sokan új otthonuknak, az a Balaton felvidékén pusztító filoxéravész (gyökértetű). Ez a kártevő elpusztul a homokos talajban. A Kecskemét környéki parasztember erről találóan így vélekedik: "A homok kiszúrja a filoxéra szömit." A telepítést megelőzően már többen foglalkoztak itt szőlő-és gyümölcstermesztéssel kisebb-nagyobb sikerrel.
A történelmi borvidéken koldusbotra jutott szőlősgazdák Wéber Ede hívására érkeztek a "Hírös város" melletti területre. Tervei szerint eredetileg 200 családnak megélhetést adó szőlőtelepet létesítettek, melyet az állam és a modernizálódni akaró Kecskemét is támogatott. Az államnak fontos volt, hogy a munkanélküli családok ne külföldön telepedjenek le, a válságos helyzetben lévő Kecskemétnek pedig tőkére volt szüksége. Végül Zala és Veszprém megyéből 88 magyar és 17 német anyanyelvű család telepedett le. A város elöljárói a kísérletnek induló kezdeményezéstől várták a "száguldó veszedelem", a futóhomok egy részének megkötését is. Később a megvalósult terv a kecskeméti szőlő-és gyümölcskultúra felfutását is nagyban megalapozta.
A telepet svájci befektetők finanszírozták, de a kezdeti évek nem váltották be a hozzá fűzött reményeket (gazdálkodási hibák, jégverések, elkerülhetetlen kezdeti nehézségek, pénzforrások elapadása). A nehéz években Wéber birtokai egy részét eladni kényszerült. A telepesek is elégedetlenkedtek a "bennszülöttek" zaklatásai és a termések sikertelensége, a szokatlan viszonyok miatt. A telepesekkel kötött szerződések sok visszaélésre adtak lehetőséget. A dunántúli telepesek értelmes, iskolázott, becsületes, szomszédokat tisztelő és szorgalmas népréteg volt, kulturáltabbak és műveltebbek az ittenieknél. Az együttélés folyamán természetesen keveredtek az itt élőkkel, akik átvették ezeket a szokásokat.
A Homokhátság éghajlatára jellemző a szárazság és a szélsőséges időjárás, amely nem kedvezett a szőlő-és gyümölcstelepeknek. A felhőszakadások, jégverések ellen viharágyúkkal védekeztek, amelyeket a Strázsahegytől egészen a Németsorig több hullámos vonalban állítottak fel. A felhők szétszaggatásával akadályozták meg a természeti csapást. Wéber vendégeivel (részvényesek, miniszterek stb.) e domb tetejéről az egész birtokot jól végigtekinthették. Az új kezdeményezésre sokan voltak kíváncsiak, akadtak közöttük olyanok is, akik irigykedve figyelték e munkát. Emiatt sokszor volt kellemetlensége az alapítónak.
A régi telepesekre utalnak a még ma is élő elnevezések: Németsor, Csókasor, Magyarsor, Iskolasor stb., melyek tanyasoros beépítések. Sajátossága a településnek az igen kiterjedt tanyavilág: Köncsögi és Matkói tanyavilág, Fehértói dűlő, Korhánközi dűlő, Lővi dűlő stb.
A telepesek új lakóhelyüket Wéber Ede kívánságára, hazája iránti tiszteletből nevezték el Helvéciának. 1892-ben a lakosság száma 501 fő volt. A telep életének irányításában aktívan részt vett fia, Wéber Aladár is, akit aranyemberként emlegettek.
1895-ben adták át a Helvéciát is érintő vasútvonalat, melynek hatására megindult a pusztában a fejlődés. A vasútépítések hatására módosult a település-és gazdaságföldrajzi térkép, ipari és agrárvidékeket kötött össze, a vasúti szállítás egységes piachálózatot hozott létre. Változott az emberek életmódja is. Wéber Ede a vasútállomás közelében az olaszországi Mirremare-i kastély mintájára új lakóházat és alatta hatalmas pincét, valamint présházat építtetett, amelybe Franciaországból hozatták a hatalmas Marmonie-féle préseket. A kastélyt Székely Ödön tervezte. Később az Állami Gazdaság tulajdona lett.
Wéber életének akár külön fejezetét alkothatnák Kecskemét gazdasági és politikai vezetésében betöltött hivatali és magánjellegű pozíciói. Tagja volt többek között gazdasági, pénzügyi és iskolai szakbizottságoknak, a kecskeméti takarékpénztári egyesületnek. Egyik vezéralakja volt a Függetlenségi és 48-as Pártnak.
1905 után már csak a gazdasági vállalkozások foglalkoztatják. Erdélyben és Somogy megyében vásárol birtokokat, szénbányát, de az üzlet megbukik különböző átverések miatt. Wéber beleroppant a sorozatos kudarcokba, agyvérzést kapott és visszavonult Kerepesre. Az anyagi csőd elvitte a helvéciai birtokot is. Ekkortájt veszítette el feleségét. Kerepesen 1910-ben létrehozta a Helvécia-telepet hasonló feltételekkel, melyet 1940-ig így is hívtak. A kerepesi örökséget gyermekei között osztotta fel. Az első világháború évei alatt is aktívan tevékenykedett, fia huszárkapitányként szerelt le. 1935. szeptember 24-én halt meg egy kerepesi bérházban.
Végső konklúzióként vehetjük Gerencsér József egykori helvéciai tanító megállapítását: "Wéber Edét vádolhatták kapzsisággal, merészséggel, telhetetlenséggel, de ez a bölcs tervkovács mondhatni félszázados nyugalmi szolgálata alatt nem ismert egyetlen tétlen napot sem. Gondolkozott, áldozott, kivitelezett, vett, eladott, telepített, bányászott annyit, amennyit mellette tíz ember sem volt képes megtenni. Közben nyert, vesztett, gazdagodott, tönkrement, végül is elégette önmagát..."
A szőlőtelepet 1911-ben az Országos Földhitelintézet vásárolta meg. Az általuk alapított részvénytársaság (Szőlőtermelő és Értékesítő Rt.) részvényeit egy gyöngyösi érdekeltség szerezte meg 1916-ban. Az intenzívebb szőlőművelés és gyümölcstermelés hatására különböző fejlesztések indultak, így létesült borpince és a borházak mellé szélkerék. 1918-ban a telepi birtokra kisvasutat építettek, mely összekötötte a telepet a borházzal és az állomással. A háború kitörésekor már 1300-an laktak a pusztán, 1934-re pedig 1960 lelket számolt a település.
» A község megalakulása
A község 1952-ben alakult meg. Sajátossága a két egymástól 3 km-re lévő településrész, melyek lélekszáma megközelítően azonos. A település központja Helvécia (ófalu) és Helvécia Szabó Sándor telep (újfalu), az egykori állami gazdaság lakótelepeként jött létre. A falu másik sajátossága az igen kiterjedt tanyavilág. A lakosság több mint fele a külterületi tanyákon él. Az állami gazdaság létrejötte elősegítette a népességszám növekedését. 1970-ben már 4360 főt számlált a település. A jó munkalehetőség vonzotta az idetelepülőket. Matkó elcsatolásával csökkent a népesség. 1995-ben 3439-en laktak Helvécián, jelenleg ismét 4000 fölé emelkedett a lélekszám, ma a megye második leginkább szaporodó községe. A lakosság társadalmi és szociális helyzete, szélsőséges.
A rendszerváltás, a gazdasági szerkezet átalakulása Helvéciát is jelentősen érintette. Megszűnt és felszámolás alá került az Állami Gazdaság, mely még 1989 nyarán csaknem 1000 alkalmazottal, munkavállalóval dolgozott. A megszűnés után sokan kényszerből lettek vállalkozók. Volt, aki feladta, de több új próbálkozó is jelentkezett. A kereskedelemben és a szolgáltatásban részt vevők találták meg leginkább számításaikat. A lakosság nagy része továbbra is a mezőgazdaságból él, őstermelőként vagy kisvállalkozóként. A részarány-földtulajdonok visszaszármaztatása és a kárpótlás során kiadott földtulajdonok révén többen jutottak földhöz. A termelőket helyben segíti az Országos Minősítő Intézet Növényfajta-kísérleti Állomása. A település jellegzetes talajszerkezete miatt a szőlő-és gyümölcs, a takarmánynövények termesztése és a jószágtartás biztosítja a megélhetést. A lakosok közül sokan Kecskemétre és a környékbeli cégekhez járnak munkába. A városban élők közül szívesen költöznek ki a nyugodtabb falusi környezetbe, vagy hobbikertekben konyhanövényeket és gyümölcsöket termesztenek. Helvécián sikeresen indult el a virágkultúra, két kertészet is működik világhírű színvonalon: Hegede és Müller Kertészet. A Hegede Kertészetben évelő és örökzöld növényeket termesztenek, amelyekkel nem csak a hazai, de külföldi boltokat is ellátnak. A Müller Kertészet vágott virágaival (szegfű, gerbera, flamingó) teríti a hazai piacot, s helyben is működtet virágboltot.
A község közműhálózata a belterületeken jól kiépített. Az ivóvíz-, gáz-és villanyközmű ellátottság jónak mondható. A közeljövőben ISPA támogatással a csatornázás is megindul. Telefonnal a háztartások 80 %-a rendelkezik, ma már a legtöbb háztartásban Internet és mobiltelefon is megtalálható. 2006-ban beindul a kábeltévé hálózat, mellyel a helyi lakosok régen várt álma válik valóra. Egyes külterületi részeken a villany-, víz- és gázközmű, valamint telefon ellátottság kiépült. Idővel ezeken a helyeken is szeretnék megvalósítani a csatornázást. Az úthálózat 55 %-ban szilárd burkolattal van ellátva, valamint 2003-ban a Kiskőrösi út-Petőfi utca kereszteződéstől a központi iskoláig járda, Helvécia és a Szabó Sándor között tervezett kerékpárútból, mely része a kistérségi kerékpárút tervnek, 1 km-es szakasz megépült. 2005-ben felújították a Helvécia-Kecskemét útvonalat, illetve a Széles köz Halasi útig terjedő szakaszát.
A települési szilárd kommunális hulladékok elhelyezése a község saját szeméttelepén történik, a Városgazdálkodási Kft. közreműködésével.
A községben a közlekedés jónak mondható. Három irányból is elérhető: az M5-ös autópálya Kecskemétet elkerülő körgyűrűjéről, az 52. sz. út belterületi szakaszán lecsatlakozó közútról közvetlenül, vagy az 54. sz. főútról a 9-es kilométerkőnél elfordulva szilárd burkolatú úton.
A gyerekek közül sokan járnak iskolába autóbusszal A Kecskemétről 2 útvonalon közlekedő autóbuszjáratok aránylag sűrűn közlekednek. Vasúton a Kecskemét-Kiskőrös keskenynyomtávú vasúton keresztül juthatunk el.
Több élelmiszer-és takarmány-, valamint gazdabolt, vendéglátóipari egységek működnek. Különböző ipari és szolgáltató cégek és vállalkozások is megtalálhatók a településen pl. teherfuvarozás, fémmegmunkálás, kéménytestek gyártása, alkatrész gyártás, asztalos műhely, szőlőfelvásárlás, pincészetek, erdőgazdálkodás és fakitermelés. A faluban megtalálhatók az alábbi szolgáltatások: személyszállítás, fodrászat, kozmetika, gáz-és központifűtés szerelő, autószerelő és karosszéria javító, informatikai csomópont (eMagyarország Pont) stb.
A felnőtt- és gyermekorvosi ellátást helyben 2 háziorvos látja el, valamint a néhány km-re lévő Kadafalván az itt élő gyermekorvos fogad betegeket. Fogszakorvosi rendelés a hét minden napján van. A gyógyszertár magántulajdonban van. Védőnői megtalálható a településen. A gyermekjóléti, családsegítői, házi gondozói és támogató szolgálat 2005-től társulás keretében mikrotérségi központként működik. 2007-től elindult a tanyagondnoki szolgálat is.
Szintén 2007-ben alakult meg a Helvécia-Ballószög Közoktatási Intézményi Társulás, mely a két település óvodáit és általános iskoláit foglalja magába.
A rendfenntartás feladatát a Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság két körzeti megbízottal látja el. Irodája helyben megtalálható, hetente egyszer van ügyfélfogadás. A tűzoltási feladatokért a kecskeméti tűzoltóság felelős.
A község tagja a kistérségi területfejlesztési tanácsnak és a kistérségi önkormányzati társulásnak.
» Helvécia jelképeinek leírása
A község címere: csúcsos talpú, fehérrel-vörössel (pantone 193C) hasított pajzsban, vörössel-fehérrel színváltó egy-egy hosszúszárú, kacsos szőlőfürt és szőlőlevél. A szárak ívesen, kétszer, a hasítástól szimmetrikusan keresztezik egymást.
A zászló: A zászlólap - arányában a zászlórúd felől nézve 1:2 arányú téglalap - középen és hosszában osztottan egy felső vörös (pantone 193C) és egy alsó fehér mezőre osztott, rajta középen az Önkormányzat címere. A címer kontúrja ezüstszínű, a zászlólap szabad oldalai ezüstszínű rojttal díszítettek. A zászló lobogó formájában is használható. A lobogó felső harmadában, hosszanti alakban helyezkedik el a címer. A lobogó alsó szegélye ezüstszínű rojttal díszített.
|
